„Mint ​egy lila hajú jedi, aki egyensúlyt hoz a férfiak uralta univerzumba, Bee Königswasser egyetlen egyszerű elvet követ az életében: mit tenne Marie Curie? Ha a NASA felajánlaná neki egy neuromérnöki projekt vezetését, Marie kérdés nélkül igent mondana. Csakhogy a modern fizika anyjának sosem kellett osztoznia a feladaton Levi Warddal.

Jó, persze, Levi vonzó a maga sötét hajú, magas, metsző tekintetű módján. És erős karjaival romantikus hősként megmenti Beet, amikor a lány szorult helyzetbe kerül a laborban töltött első napján. De már évekkel ezelőtt, még a doktori iskolában teljesen világossá tette, hogy mit érez a lány iránt.

Bee laborfelszerelése nem jött meg, a kollégák levegőnek nézik, ezért úgy érzi, hogy a karrierje megint megfeneklik. Talán a nyakszirti lebenye játszadozik vele, de Bee esküdni merne rá, hogy Levi szép lassan a szövetségesévé válik, támogatja az ötleteit, és… felfalja őt a szemével. A lány neuronjai pedig lángra lobbannak. De amikor eljön az idő, hogy lépjen, és kockára tegye a szívét, egyetlen dolog számít: mit tesz most Bee Königswasser?”

Véleményem a könyvről:

Ezután a regény után egyértelműen kijelenthetem, hogy a tudós pasik a gyengéim (nyilvánvalóan a hokisok mellett khm…). Így van bizony. Azok, akik 190 centi magasak, szívdöglesztők, sötét hajúak, igéző tekintetűek, természetesen azt gondolják, hogy mindent is tudnak és ennek tetejében még az érzéseiket sem tudják megfelelően kifejezni. Uhh poroltót ide, mert mindjárt lángra kapok!

Na, de mielőtt fangörcsöt kapnék, térjünk is a lényegre. Bee egyetlen álma most megvalósulni látszik, hiszen a NASA neuromérnöki projekt vezetője lehet, hát nem csodás? Egy baj van, ezt a fantasztikus feladatot meg kell osztania Levi Wardal is, másnéven Wardbarommal, aki történetesen az a férfi, aki már a doktori óta feltűnően megveti a lányt. Hát nem bájos?

A helyzet az, hogy a mi drága Wardbarmunk talán mégsem annyira jégcsap, mint hittük. A megközelíthetetlen külső mögött egy olyan kisfiú lakozik, aki odáig van a macskákért ÉS egy bizonyos lila hajú lányért, na meg a Star Warsért.

Bee karakterével nagyon könnyen tudtam azonosulni. Egy talpraesett és okos lányt ismertem meg a személyében, aki igazi jediként egyensúlyoz a férfiak uralta tudományos világban. Humoros, szeleburdi, de vannak elvei (bár ugyebár tehetünk kivételt néha, nem igaz?)

Eddig azt gondoltam, Adam Carlsen életem férfija, hát tévedtem, Wardbarom az én emberem. Imádom, hogy egy kis mufurc mérnök, aki ha kell igazi romantikus hősként áll ki Bee mellett. Lehetséges ebbe a férfiba egyáltalán nem beleszeretni?

A címválasztás egyenesen telitalálat. A regény egy bizonyos szintig hasonlít Ali előző regényére, hiszen adott a tudományos közeg, egy elérhetetlen férfi és egy bolondos nő. Humoros, fordulatos, romantikus, spicy, tele szeretnivaló karakterekkel. Egy történet, melynek könnyen a rajongójává válsz.

Levi, Schrödinger, Bee és Marie Curie…hogy mennyire imádom én ezt a kvartettet.

Az írónő egyértelműen felkerült a nagybetűs kedvenceim közé. Annyira laza, mégis elragadó a stílusa, hozzá hasonlóval még nem is találkoztam. A könyvei tipikusan olyan regények, melyek akkor is jókedvre derítenek, amikor úgy érzed, hogy teljesen magad alatt vagy, amikor igazából semmihez sincs kedved. Képes rá, hogy visszahozza az életkedved (ha annak szűkében vagy). Egyszerűen zseni a nő.

A történet azért is annyira elragadó, mert egyszerre könnyed, de elgondolkodtató. Fontos és valóságos témákat boncolgat, mégis a stílusa megmarad lazának. Na és mi az, amit még imádtam benne? Marie Curie, jobban mondva a radioaktivitás királynője. Nem csak Bee példaképe, de az enyém is, így ez a kis apróság még jobban megszerettette velem ezt a fantasztikus kötetet.

Mit tenne Marie Curie? Rohanna, hogy elolvassa az Eszméletlen szerelmet!

Gyere és engedd, hogy a te szívedet is rabul ejtse Ali Hazelwood világa.

„Ő minden, amire valaha vágytam, és egyszerre akarom őt beinjekciózni az agyamba, és soha nem látni többé.”

Hálásan köszönöm a Maxim Kiadónak, hogy olvashattam a regényt!