„MINDEN ​EGY KÁVÉVAL KEZDŐDÖTT…
Isabella Shay alapvetően egy őszinte ember. Ám amikor késésben van az első napján álmai munkahelyéről, és a barista már háromszor elkiáltotta, hogy „Amy”, mindhiába, Izzy olyat tesz, ami különben sosem jutna eszébe. Izzy elveszi azt a Pumpkin Spice Lattét…

Pontosan ilyet rendelt, ki is fizette, csakhogy jóval később kerülne sorra, ezért azt motyogja, „én vagyok Amy”, és felkapja a poharat. Amikor azonban megfordul, egyenesen belerohan a legvonzóbb pasasba, akit valaha látott, italát a férfi divatmagazinba illő ingére és nyakkendőjére loccsantva, ami egy igazi véletlen találkozáshoz vezet. Szikrázik a levegő, és minden nagyon ígéretesnek tűnik, mígnem a pasi ezzel búcsúzik: „Holnap találkozunk, Amy.”

Atyaég! Másnap feltétlenül ki kell majd igazítania a férfit.

Csakhogy amikor az új munkahelyén bemutatják neki a részlege alelnökét, az nem más, mint Blake Phillips – a dögös pasi a Starbucksból. És lehet, hogy a férfi elbűvölő volt „Amy”-vel, de Izzyvel arrogánsan és mogorván viselkedik, a magyarázatát pedig egy cseppet sem találja viccesnek.

VÉLETLEN TALÁLKOZÁS + MOGORVA/ÉDES + BARÁTOKBÓL SZERELMESEK = MIÉRT PONT AMY?

Lynn Painter, a fergeteges Mr. Téves Szám szerzője ismét mesterművet alkotott.”

„– Hiszel a sorsban Mr. Mellkas?
– Nem hittem, amíg nem találkoztam veled, Starbucksos Amy.”

Véleményem a regényről:

Lynn Painter már az előző regényénél is felkeltette a figyelmem, mint író, ezzel a kötettel viszont egyértelműen felkerült a kedvenceim közé. Nagyon megszerettem a stílusát, ahogyan lazán és viccesen tud fogalmazni, de nem esik át a ló túloldalára és ha kell, komolyra fordítja a szót.

Izzy képtelen funkcionálni reggeli Pumpkin Spice Latte-ja nélkül. Azt persze nem gondolta, hogy a PSL-nak köszönhetően nekiütközik majd Mr. Mellkasnak, aki hűű…eszméletlenül dögös… és meglehetősen kávés, köszönhetően a nőnek. Felettébb helyes barátocskánk, mint újonnan kiderült, Izzy főnökének főnöke…hoppácska. De mégis mit lehet tenni, ha egyszerűen izzik közöttük a levegő és lépten nyomon egymásba botlanak? Jobbat mondok, ki a fene az az Amy?

Odáig voltam meg vissza ezért a történetért. Izzy karakterét a szívembe zártam, szinte állandóan kuncogtam, ha csinált valamit, kezdve a precíz kávés surranásával, minek következtében kevesebb lett egy PSL-val Mr. Mellkas pedig egy inggel. Bevallom az elején picit féltem, hogy nem viszi-e el az írónő komolytalan irányba a sok bolondozást, de szerencsére a realitás talaján maradtunk, így számomra végig élvezetes volt a történet.

Mr. Mellkas aka Blake pontosan az a férfi, akiért nehéz nem olvadozni. Humoros, gondoskodó, szereti a macskákat, (hűha, ti is érzitek, hogy kezd itt meleg lenni?), okos és észveszejtően dögös…a helyzet viszont megköveteli a kizárólagos munkakapcsolatot Izzyvel, na de mi a helyzet a barátsággal, SMS pajtik még lehetnek nem igaz?

Ha engem kérdeztek, nagyon nehéz lenne megmondanom, hogy az írónő előző regénye, a Mr. Téves Szám, vagy a Véletlenül Amy tetszett-e jobban. A maga módján mindkettő más és más, egyben különleges. Az alap történet és a körülmények is különböznek egymástól, azonban stílusában természetesen hasonlóak. Na jó, talán ha mégis választás elé kerülnék, a Mr. Téves Számra tenném le a voksom, ettől függetlenül felüdülés volt a lelkemnek ezt a regényt olvasni.

Egy könyv, telis-tele a kedvenc trope-jaimmal: GrumpyxSunshine, Forbidden love, Office romance…

Ha még nem olvastad a könyvet, akkor mire vársz? Ne habozz és vedd a kezedbe! Hidd el, nem bánod meg.

Kedvenc idézeteim:

„– Éjúr az öledben ül.
– Miért idézi ez azt a kellemetlen képet, mintha Ben Barnes a combomon heverészne?”

„Izzy megforgatta a szemét.
Céltudatos.
Szóval ezt így nevezik?
Izzynek úgy tűnt, hogy a férfi célja az, hogy egy igazi pöcs legyen.”

„– Hát, szar vagyok az emojikban – mondta félig komolyan és kissé kisfiúsan.
– Véletlenül padlizsánokat küldözgetsz összevissza?
– Nem – nevetett.”

„Blake: Reggel 8?
Izzy: Tökéletes. A mi Starbucksunkban?
Blake letette a telefonját. A mi Starbucksunk.”

„Izzy igyekezett megóvni az agyát a túlterhelődéstől, de holnap Blake-kel fog vacsorázni. Csak ő és Blake, egyedül a lakásán. Az ő nagyon nagy ágyával. És a húzódzkodós hasizmaival.
Áhhh!”

Hálásan köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt!