„8 óra 52 perc. Siobhan alig várja a randiját Josephfel. Egy Valentin-napi reggeli azért már jelent valamit… De hol van ő?
14 óra 43 perc. Miranda őszintén reméli, hogy a Josephfel megbeszélt, Valentin-napi ebédrandi méltó alkalom lesz megünnepelni, hogy új munkája van. De hol késlekedik már a férfi?
18 óra 30 perc. Joseph megígérte, hogy eljátssza Jane partnerét a Valentin-napi eljegyzési bulin. Csakhogy nem jelenik meg a helyszínen…
Három faképnél hagyott nő, és mindhármukat ugyanaz a férfi ültette fel. Mi ez, ha nem botrány?

Beth O’Leary legújabb regénye egy igazán különleges, elképesztően bájos, szívszorító, mégis örömteli történet randizásról és várakozásról, illetve arról, hogy a szerelem milyen sokféle úton-módon találhat ránk.”

Véleményem a könyvről:

Joseph megígérte, hogy elmegy egy bizonyos Valentin-napi találkozóra, a helyzet viszont az, hogy mégsem jutott el odáig, hogy ez megvalósuljon. Siobhan egy romantikus reggelit szeretett volna eltölteni a férfival ezen a napon, Miranda egy ebédrandiról álmodozott, Jane pedig egy eljegyzési buliba hívta el Josephet, mint kísérőt. De hol is volt ez az úriember, ha nem velük? Valentin-nap, három nő, egy férfi…ebből vajon mi sül ki?

Van egy film, A csajok bosszúja, ami nagyon kedves a szívemnek. Meg sem tudom számolni, hányszor láttam már. Ott tipikusan az az alaphelyzet, amit legelőször ennél a regénynél is feltételeztem: 3 nő, akiket sikeresen átvert egy szemtelenül helyes pasi, majd miután tudomást szereznek erről, összefognak és kijátsszák a férfit.

Nos, a regény cselekménye tökéletesen eltér ettől a gondolatmenettől. Ez számomra egyszerre volt meglepő, hiszen a cím egyértelműen erre engedett következtetni, másrészt viszont kifejezetten kíváncsivá tett az eseményeket illetően.

Három nézőpontból olvashatjuk a történéseket, ami önmagában nagyon megnyerő, én személy szerint sokkal jobban szeretem a váltott szemszöget, feldobják a sztorit. Természetesen nekem is van ám kedvencem a főszereplők között, mégpedig Miranda személyében. Valahogy az ő személyisége volt az, aki már az elejétől fogva megnyert, kezdve a nem mindennapi munkájával, hogy kimondja amit gondol, talpraesett és nem hátrál meg semmitől.

„Férfi, tehát átvert. Mi másra számíthattam volna?”

Joseph karakterével már a kezdetektől nem szimpatizáltam, egészen addig a pontig, amíg fogta az írónő és 180 fokot csavart a történeten. Onnantól kezdve együtt éreztem vele és megértettem, hogy mit miért tett. Ő nem a gonosz ebben a történetben, még akkor is, ha ez sokszor úgy tűnik.

Egyértelműen Joseph karaktere volt a leginkább figyelemfelkeltő a történetben. Sokszor azt érezhettük, hogy nem is ugyanarról a személyről olvasunk, hiszen minden egyes nő mellett egy teljesen új, számunkra ismeretlen oldalát mutatta meg. Az egyik pillanatban szemérmes volt, a másikban pedig merész. Különös, nem igaz?

„Nem baj, ha össze vagy törve. Teljesen rendben van. Sokan vagyunk ezzel így. Ez még nem jelenti azt, hogy nem vagy csodálatos ember. Vagy hogy többé nem lehetsz boldog.”

A történetvezetés teljes mértékben gördülékeny volt. Nem éreztem egyszer sem azt, hogy egy helyben toporognánk, hiszen mindig történt valami izgalmas. Az olvasás előrehaladtával már-már azt gondoltuk, hogy rájöttünk a turpisságra, pontosabban a nyilvánvalóra. Minden jel egy bizonyos dologra utalt, azonban az utolsó 100 oldal tett afelől, hogy ez a teória kártyavárként omoljon össze.

Nos, azt kell mondjam, hogy be lettem palizva rendesen. Álmomban sem számítottam erre a végkimenetelre, sőt, szerintem erre senki sem számít igazán, az írónőnek tökéletesen sikerült megvezetnie.

Egy igazán szórakoztató, cseppet sem átlagos romantikus történet, melyet szeretettel ajánlok Nektek!

Nagyon szépen köszönöm a General Press Kiadónak, hogy olvashattam a regényt!