Az e heti projektünk keretében néhány olyan idézetet gyűjtöttem össze Nektek Krystal Marquis: Davenport család című regényéből, ami számomra abszolút kedvenc lett. Remélem ti is kedvet kaptok majd az olvasáshoz! A Bridgerton rajongóknak pedig ez a kötet kötelező darab! Történelmi romantikus és YA? Ide vele!❤️

„– Gondolod, akad egy titkos katalógus, amelyből a szülők megfelelő férjet választanak?
– Ha van ilyen, előfizetnék rá.”

„A férfiak szeretnek magukról beszélni. Egy figyelmes feleségnek megingathatatlan marad a házassága.”

„Legtöbbször azonban azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, hogyan, sőt, miért vagyok ott, ahol vagyok. Úgy értem, tudom, hogy a családom nemzedékeken át keményen dolgozott, hogy nevet szerezzen magának. De fekete férfiként Angliában mindenhol kisebbségnek számítok. Másnak. És itt, akárcsak otthon, egyszerre örülök a körülményeimnek, és átkozom azokat. Egyiket sem tudom megváltoztatni, vagy egyikért sem kapok elismerést”.

„A legnehezebb, amit tehetünk, hogy eldöntsük, mit akarunk.”

„Az élet túl rövid, és tele van szívfájdalommal.”

„– Nem fog feleségül venni, édesem. Tudod, ez nem egy tündérmese.”

„– Miben lehetek a szolgálatára?
– Van egy megmentésre szoruló kisasszony.
– Feltételezem, ön az a fiatal hölgy.
– Természetesen nem, jó uram. Mi fogjuk megmenteni őt. – Helen várt.
Mr. Lawrence közelebb lépett, és halkan azt kérdezte:
– Na és sárkány vagy varázsló tartja fogja a kisasszonyunkat?
– Mindkettő – felelte Helen, és kibuggyant belőle a nevetés.”

„– Pszt – sziszegte Helen. – Mrs. Milford elől bujkálok. Szerinted még beférek a ruhásszekrénybe?
– Egyáltalán nem! – vágta rá Olivia. – Nem lehet annyira rossz ez a nő – mondta, és figyelte, milyen gyorsan zihál a húga.
– Ne tévesszen meg! Az összes illemtankönyv tartalmát az oldalszámokig megjegyezte. És mindent lát.”

„– Ha több hozzánk hasonló ember lenne a feketék között, talán nem bámulnának úgy az emberek. – Előkelő kis társaságuk abban a kiváltságban részesült, hogy a szép időt élvezhette ahelyett, hogy egy boltban vagy malomban fáradozott volna, ez pedig ritkaságszámba ment.”

„– Úgy tűnik, nem nyűgöztem le.
– Le kellett volna nyűgöznie? – kérdezte Helen.
– A legtöbben igazán lenyűgözőnek tartanak. […] Vagyonos vagyok. Olvasott. Sokfelé megfordultam a világban.
– Ó, és jóképű is, ezt se felejtse ki – tette hozzá Helen.
– Azt hittem, ez egyértelmű.”

„– Enyém lehet a következő tánc? – mormolta egy hang a fülébe.
– Azt hittem, sosem kérdezed meg.”

„Amy-Rose nem tudta, mi kell egy vállalkozás működtetéséhez, de azt tudta, mi kell a hajnak, hogy fényes és egészséges legyen.”

„Oliviában felderengett a pillanat, amikor rájött, hogy minden feketét, akit ismert érintett a rabszolgaság borzalma. Olykor úgy érezte, olyan ez, mint egy bőr alatt rejlő seb, amelyről elfeledkezett, mégis fáj.”