„Hat ​nyár, hogy egymásba szeressenek. Egy pillanat, ami mindent elronthat. Egyetlen hétvége, hogy helyrehozzák a dolgokat.

Azt mondják, ha egyszer felnősz, sosem mehetsz igazán haza többé. Persephone Fraser számára ez túlságosan is igaznak bizonyul, mivel egy évtizeddel ezelőtt elkövette élete legnagyobb hibáját. Gyermekkora ragyogó tóparti nyarait egy stílusos lakásra cserélte a nagyvárosban, ahol bár társasági életet él, és rendszeresen találkozgat az új barátaival, mégis mindenkit biztos távolságban tart a szívétől.

Egészen addig a telefonhívásig, ami hirtelen visszarepíti őt Barry’s Bay-be és Sam Florek bűvkörébe. Ő az a férfi, akiről gyerekként sosem gondolta volna, hogy nélküle kell leélnie az életét.

Hat nyáron át, a vízparton töltött lusta délutánokon, a forró nyári éjszakákon, amikor a fiú családjának éttermében güriztek, és a közös olvasgatások alkalmával – a fiú kezében orvosi tankönyvekkel, a lányéban pedig félkész horror novellákkal – Percy és Sam elválaszthatatlanok voltak egymástól. Barátságukból pedig valami csodálatos született, mielőtt az egész látványosan a darabjaira hullott volna.

Amikor Percy visszatér a tóhoz Sam édesanyjának temetésére, a vonzalmuk épp olyan tagadhatatlan, mint egykor volt. Ám amíg Percy nem képes szembenézni a döntéseivel és a hosszú évekkel, amiket azzal töltött, hogy önmagát büntette értük, addig sosem tudhatják meg, hogy a szerelmük talán a múltban elkövetett hibáiknál is nagyobb.

A hat évet és egy hétvégét felölelő Minden elmúlt nyár elsöprő erejű történet a szerelemről, valamint az emberekről és döntésekről, amik örökre megváltoztatják az életünket.”

Véleményem a könyvről:

„– Szeretlek – suttogja. – Nem hiszem, hogy valaha is másként lett volna.”

Sam Florek, lehetséges még ennél is jobban szeretni téged? Mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül elraboltál a szívemből egy darabkát, amit már azt hiszem, sosem fogok visszakapni.

Volt egy sanda gyanúm, hogy tetszeni fog a történet, de arra egyáltalán nem voltam felkészülve, hogy ennyire magukkal fognak majd ragadni az érzelmek. Boldog voltam, nevettem, olykor majd ki ugrottam a bőrömből, szerelembe estem, csalódtam, sajgott a szívem, egyszerűen minden pillanatát úgy éltem meg ennek a regénynek, mintha magam is a részesen lennék.

Tudniillik, nem vagyok nagy rajongója a friends to lovers és second chance történeteknek…pontosabban nem VOLTAM, addig a szent pillanatig, amíg el nem kezdtem olvasni Carley regényét. Most azt érzem, csak ilyen történetekre vágyik a lelkem!

„– Több, mint tíz éve próbállak elfelejteni, de nem akarok tovább próbálkozni.”

12 évvel ezelőtt, Percy hibázott, méghozzá hatalmasat, ami az összes dédelgetett álmát porig rombolta. Sosem gondolta, hogy egyszer még visszatér Barry’s Bay-be, arra a helyre, ahol hat  felejthetetlen nyarat töltött el, ahol megtanulta, mit jelent szeretni és szeretve lenni, ahol felnőtté vált, és ahol lelke egy darabkáját hagyta. Most mégis visszajött, hogy szembe nézzen a múltjával…és vele, Sammel. De vajon képes lesz rá? Mégis mit követett el 12 évvel ezelőtt, ami ekkora sebet hagyott mindkettejükben?

Ez a regény magában hordozza azt a bizonyos ízig-vérig nyár érzést, és én ezt IMÁDTAM benne! A történet rendkívül életszagú, tele van szerethető karakterekkel, az írásmód pedig egyszerűen csodálatos.

„– Te meg én különlegesek vagyunk – kezdte. – Nincs senki más, akivel szívesebben lennék együtt. Nincs senki más, akivel szívesebben beszélgetnék. És nincs olyan, akit szívesebben megcsókolnék, mint téged.”

Kifejezetten élveztem, ahogy az olvasás során váltakozott a múlt és a jelen. Sőt, azt gondolom kellett is, hiszen a múlt magában hordozta a gyermeki ártatlanságot, a boldogságot, a gondtalan nyár érzését, míg a jelen a rideg valóságot ábrázolta, megtört embereket, gyászt, félelmeket, amiket le kellett győzni, titkokat, problémákat, amiket meg kellett oldani.

Egyszerre éreztem azt, hogy nem akarom letenni ezt a regényt, és hogy azonnal folytatni akarom, mert meg kell tudnom, hogy mi történt 12 évvel ezelőtt. Aztán megtudtam…és összetörtem. Bevallom valahol számítottam a csavarra, amely szívfacsaró volt. Ettől függetlenül nem gondolnám azt, hogy elrontotta a történetet, inkább tanulságos volt.

„– Szerettelek – suttogja.
– Tudom – felelem.
Fájdalmas tekintettel fürkészi az arcomat.
– Összetörted a szívemet.
– Azt is tudom.”

Sam testvére, a pimasz és jóképű Charlie az én szívemet is megdobogtatta, hazudnék ha mást állítanék, ettől eltekintve nem gondolom, hogy jobban illett volna Percy-hez. Persze, én is láttam benne azt a jóságot, amivel a lány felé közeledett, de náluk nem éreztem azt a kapcsot, amint Samnél. Ettől függetlenül borzasztóan kíváncsi lennék az ő szemszögére is, vagy arra, hogy idővel egy újabb regényben olvashassunk még róla.

Odáig vagyok azért a kötelékért, ami Percy és Sam között alakult ki az évek során. Ha valakikre, akkor rájuk lehet mondani, hogy igazi lelki társak. A kapcsolatuk annyira aranyos, mély és tiszta érzéseken alapul, egyszerűen nem lehet őket nem szeretni.

„Én akarok lenni a mindened, Percy.”

Egy dolog egész biztos, amit már igazából a kötet felénél járva is megállapítottam, hogy a Minden elmúlt nyár minden idők kedvenc romantikus könyveim közé fog tartozni. Alig várom, hogy idővel újra olvashassam majd! És mit várok még ennél is jobban? Az írónő további regényeit! De azokat nagyon!

Nincsenek is rá szavak, hogy mennyire a szívembe zártam ezt a kötetet, amely nem csupán a felnőtté válásról szól, hanem a barátságról, a szerelemről, s annak buktatóiról, és az élet szépségeiről. Igazi felüdülés a léleknek!

Hálásan köszönöm a Magnólia Kiadónak, hogy előolvasója lehettem ennek a fantasztikus regénynek!