Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ahogy megérkezik a jóidő, én valahogy elkezdek könnyedebb, rövidebb volumenű olvasmányokra vágyni. Jöhetnek a füllesztő melegben, vízpartokon játszódó történetek, s bár a romantika nagyon nem az én asztalom, a napfénynek sikerült ezt a húrt is megpendítenie bennem. Most sem volt ez másként, ráadásul annak ellenére, hogy abszolúte a komfortzónámon kívül olvastam, rögtön elsőre rábukkanatam az idei kedvenc nyári könyvemre. (Tudom, tudom, még csak május van, de magasra került a léc. :)) A borító eleve megfogott, a szín, a kép, a hangulat…Perfect!

Carley Fortune ausztál származású írónő a Minden elmúlt nyár című regényével szinte az összes könyves sikerlista élét megjárta, nem csupán az olvasók, de a kritikusok is odáig voltak Percy és Sam hosszú éveket felölelő sztorijáért. Mitől lett ilyen sikeres ez a köny? Tartsatok velem, pár mondatban összeszedtem, hogy számomra miben rejlett a varázsa.

A könyvet itt találod

Romantika – Meh! Nagyon csökkentett dózisban XD

Nem nagyon szeretem a romantikusnak címkézett könyveket, általában egyáltalán nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeimet. Mik is lennének azok? Nos! Talán leginkább az, hogy hihető legyen, ne tocsogjon a rózsaszín, konfettis-csillámporos habban, aminél jobban csak a totálisan kiszámítható történetvezetés szokott még jobban irritálni. Tudjátok: őrült szerelem első látásra, aztán valami törés és végül a mindent elsöprő beteljesedés. Igen, tudom, hogy sokaknak pont ezek a dolgok a zsáner erősségei, de én fordítva vagyok bekötve; szadista módon kedvelem, ha a karakterek senyvednek, fejlődnek. 🙂 Carley stílusa, mondanivalója és írásmódja maximálisan megfelelt az igényeimnek, mert bár természetesen fontos, központi mozgatórugó volt a szerelem, mégis olyan formában volt jelen végig, ami teljes mértékben a realitások talaján maradt. A maga egyszerű nagyszerűségében mutatta meg egy kamaszkori első szerelem szárba szökkenését, ami bevallom még az én “kőszívemet” is megmelengette. 

Imádnivaló karakterek – Jöhetnek, minden mennyiségben!

Egyértelműen nem mindegy, mennyire tudnak az emberből olvasás közben érzelmeket kiváltani a szereplők. Percy és Sam mindketten szívem csücskei lettek, ráadásul mindkettejük családja és barátai is. Bár egyikük sem volt tökéletes – ki az? – , annyira szerethetően “bénáztak” a felnőtté válás rögös útján, mint ahogy mi magunk is. Sam édesanyját külön kiemelném, számomra ő lett az egyik legnagyobb kedvenc, igazi példakép volt. A háttér történetek jól kidolgozottak voltak, ami ízig-vérig valóságossá tette a szereplőket, nem beszélve arról, hogy tényleg olyan életszagúan pörögtek az évek, amitől akármelyikünk élete visszaköszönhetett az oldalakon.

Felnövéstörténet – Egyszerűen imádom!

Kifejezetten kedvelem azokat a regényeket, amelyekben viszonylag hosszú időt felöleve ismerhetem meg a szereplőket, ráadásként pedig még fejlődik is a jellemük. Jelen esetben ezt bőven megkaptam, ami azt hiszem egy olyan történetnél, ami kamaszkorban startol, el is várható. Ha nagyon őszinte akarok lenni, Sam oldala sokkal jobban megfogott erről az oldalról nézve, irigylésre méltóan célorientált és következetes volt a jövőjét illetően. Természetesen ehhez Percynek is volt egy-két szava az évek során, de erről többet nem is mondanék.

Nyári hangulat – Summer feeling

Ami Sam-nek teljesen megszokott volt – a tó -, az Percynek maga volt a nyári mennyország. Rengeteg időt töltöttek a parton napozva és beszélgetve, úszva, csónakázva, de kifejezetten értékeltem, hogy ahogy nagyobbak lettek, dolgoztak is Sam anyukájának az éttermében. Azért is tetszett ez nagyon, mert ritka, amikor a fiatalabb korosztályról szóló könyvekben ez hangsúlyos dolog, így üdítő momentuma volt ez az eseményeknek. 

Könnyed, de nem gagyi

Mint ahogy azt már fentebb említettem,nem szeretem a valóságtól nagyon elrugaszkodó szerelmi történeteket, de itt egy pillanatra sem kellett ezen fennakadnom. Carley nemes egyszerűséggel terelte át szereplőit a kamaszkoron, annak minden szépségével és fájdalmával együtt. Jól játszotta ki a fiú-lány barátság, illetve a barátságból szerelem kártyákat, de tette ezt olyan szórakoztatóan és magával ragadóan, ami különlegessé tette. Bebizonyította, hogy egy remek sztorihoz nem kellenek nagy dolgok, hiszen maga az élet írja a legjobb történeteket, alég visszagondolni a saját kis csetléseinkre-botlásainkra. Az első szerelem, mint téma mindig jó választás, hiszen azon tényleg. de tényleg mindenki átesik, azonban kifejezetten díjazom, hogy a könyvben eltelt évek alatt mindketten lőttek bőven bakot, ami lássuk be, elengedhetetlen része a felnőtté válásnak. 

Persze ez csak csupán pár kiragadott momentum volt az élményből, amit a könyvtől kaptam, egyáltalán nem szerettem volta semmilyen spojlerrel elrontani a leendő olvasók számára az első találkozást a könyvvel. Tőlem tényleg nagyon ritkán fogtok ilyet hallani egy romatikus címkéjű könyvről, de: IMÁDTAM! Ha még keresitek a tökéletes nyári könyvet, akkor mindenképpen tegyetek egy próbát, a Minden elmúlt nyár nem csupán a címében, hanem tartalmilag is remek választás, sőt! Jóval több annál! 🙂