Nincsenek is rá szavak, hogy mennyire a szívembe zártam ezt a kötetet, amely igazi felüdülés volt a lelkemnek. Az olvasás során nem egy alkalommal magukkal ragadtak az érzelmek. Boldog voltam, nevettem, olykor majd ki ugrottam a bőrömből, szerelembe estem, csalódtam, sajgott a szívem, egyszerűen minden pillanatát úgy éltem meg ennek a regénynek, mintha magam is a részesen lennék. Ahogy a címből is láthatjátok, nem csak magába a történetbe szerettem bele, hanem történetesen Sam Florekbe is. Kíváncsi vagy rá, hogy hogyan tudta elrabolni a szívemet? Akkor lássuk is:

„– Te meg én különlegesek vagyunk – kezdte. – Nincs senki más, akivel szívesebben lennék együtt. Nincs senki más, akivel szívesebben beszélgetnék. És nincs olyan, akit szívesebben megcsókolnék, mint téged.”

„– Csak azt próbálom elmondani, hogy nem számít, mit gondolnak rólad mások, mert ha nem kedvelnek téged, akkor nyilvánvalóan barmok.”

„Én akarok lenni a mindened, Percy.”

„– Megőrjítesz, ugye tudod? És ez mindig is így volt.”

„– Több, mint tíz éve próbállak elfelejteni, de nem akarok tovább próbálkozni.”

„– Sosem nevettem úgy senkivel, mint veled. És sosem volt olyan jó barátom sem, mint te.”

„– Szeretlek – suttogja. – Nem hiszem, hogy valaha is másként lett volna.”

„– Te vagy a legjobb barátom, Percy. Kérlek, legyél a családom is!”

„– Amikor még gyerekek voltunk, már akkor is tudtam, hogy te meg én egymásnak lettünk teremtve. Két fél, ami együtt egy egészet alkot. Annyira szerettelek, a „szerelem” szó nem is tűnt elegendőnek ahhoz, hogy kifejezze az érzéseimet.”

„– Tizenhárom évesen beléd szerettem, és ez az érzés sosem múlt el. Te vagy az igazi.”