Fülszöveg: „Hat ​nyár, hogy egymásba szeressenek. Egy pillanat, ami mindent elronthat. Egyetlen hétvége, hogy helyrehozzák a dolgokat.

Azt mondják, ha egyszer felnősz, sosem mehetsz igazán haza többé. Persephone Fraser számára ez túlságosan is igaznak bizonyul, mivel egy évtizeddel ezelőtt elkövette élete legnagyobb hibáját. Gyermekkora ragyogó tóparti nyarait egy stílusos lakásra cserélte a nagyvárosban, ahol bár társasági életet él, és rendszeresen találkozgat az új barátaival, mégis mindenkit biztos távolságban tart a szívétől.

Egészen addig a telefonhívásig, ami hirtelen visszarepíti őt Barry’s Bay-be és Sam Florek bűvkörébe. Ő az a férfi, akiről gyerekként sosem gondolta volna, hogy nélküle kell leélnie az életét.

Hat nyáron át, a vízparton töltött lusta délutánokon, a forró nyári éjszakákon, amikor a fiú családjának éttermében güriztek, és a közös olvasgatások alkalmával – a fiú kezében orvosi tankönyvekkel, a lányéban pedig félkész horror novellákkal – Percy és Sam elválaszthatatlanok voltak egymástól. Barátságukból pedig valami csodálatos született, mielőtt az egész látványosan a darabjaira hullott volna.

Amikor Percy visszatér a tóhoz Sam édesanyjának temetésére, a vonzalmuk épp olyan tagadhatatlan, mint egykor volt. Ám amíg Percy nem képes szembenézni a döntéseivel és a hosszú évekkel, amiket azzal töltött, hogy önmagát büntette értük, addig sosem tudhatják meg, hogy a szerelmük talán a múltban elkövetett hibáiknál is nagyobb.

A hat évet és egy hétvégét felölelő Minden elmúlt nyár elsöprő erejű történet a szerelemről, valamint az emberekről és döntésekről, amik örökre megváltoztatják az életünket.”

Habár az utóbbi időben tudatosan törekszem arra, hogy komfortzónán kívüli regényeket is olvassak, továbbra is imádom a romantikus történeteket. Nem volt ez másképp a Minden elmúlt nyár című mű esetében sem, különösen azért, mert annyi jót hallottam és olvastam már róla, mielőtt én is belekezdtem. És természetesen egyáltalán nem bántam meg, lényegében egy ültő helyemben olvastam el a könyvet egy külföldi utazásról hazafele tartva. Szerintem ez mindent elmond 😊

A borító szerintem telitalálat, abszolút illik magához a történethez is, hiszen úgymond egy „ikonikus jelenetet” örökítettek meg rajta. Az elmosódott háttér, a színvilága, a vízbe ugró szereplők mind-mind hozzák számomra azt a tipikus, önfeledt nyári hangulatot.

A regény főszereplője Pershephone, azaz Percy, aki Toronto városában éli mindennapjait. 13 éves korában a szülei vesznek egy kis tóparti nyaralót Barry’s Bay-ben, így a nyarakat (és esetlegesen a többi iskolai szünetet is) ott kell töltenie. Kezdetben kicsit fél ettől, azonban hamarosan megismerkedik a szomszédban lakó, vele majdnem azonos korú testvérpárral, Sammel és Charlie-val, így gyorsan barátokat szerez. Sammel nagyon hamar megtalálja a közös hangot, a kezdeti barátságuk pedig az évek alatt szerelemmé alakult. Igazi lelki társak, akik szeretik egymás társaságát, és bármiről el tudnak beszélgetni.

„ – A híres Percy. Örülök a találkozásnak – mosolygott rám Finn.
Szóval tényleg tudnak rólam.
– Karkötőlány – vigyorgott Jordie. – Most végre láthatjuk, hogy Sam miért nem lóg velünk nyaranta.”

A történet párhuzamosan két szálon fut, a 30 éves, illetve a tini Percy életébe nyerhetünk betekintést. Már a regény elején megtudjuk, hogy évekkel ezelőtt elkövetett egy óriási hibát, ami miatt 12 éven keresztül egyáltalán nem tartotta a kapcsolatot a srácokkal annak ellenére, hogy azelőtt évekig minden nyarat együtt töltöttek. Azonban kapnak egy esélyt, hogy helyrehozzák a dolgokat, amit akkor elrontottak.

Különösen tetszett, hogy egyik karakter sem volt tökéletesnek beállítva. Mivel a romantikus műfaj nagy rajongója vagyok, így olvastam már több olyan regényt is, ahol az író “beleesett ebbe a hibába”. Egyáltalán nincs bajom azzal sem, sőt néha kifejezetten jól esik idealizált szereplőkről olvasni (legalább könyvekben léteznek :D), de a való élet sajnos nem ilyen. Mindenki hibázik, ez alól pedig Percy, Sam és Charlie sem kivétel. Hoztak fiatalabb korukban olyan döntéseket, amiket később lehet, megbántak, mégsem tudtak már rajta változtatni. Ezeken pedig évekig rágódtak, hibáztatták egymást és magukat is. Amikor azonban 12 évvel később újra találkoztak, sokkal érettebben álltak mindenhez, ezáltal pedig egymáshoz is. Imádtam a történetet az első oldaltól az utolsóig még annak ellenére is, hogy néha azért fogtam a fejem, amikor egy-egy ilyen hibát elkövettek. A regény olvasása közben sokat gondolkoztam azon, hogy vajon milyen lenne a történetet valamelyik fiú (vagy akár mindkettejük) szemszögéből is elolvasni, tanulságos lenne.

Szerintem a Minden elmúlt nyár egy igazi, klasszikus, könnyed, romantikus, nyári történet, amit mindenkinek szívből ajánlok, aki egy kicsit is rajongója a műfajnak. Két fiatal első, nagy szerelméről szól, akik sosem tudták úgy igazán elengedni egymást. Az évek során mindketten hibáztak, de a második esély nekik is jár.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Magnólia Kiadónak!