Korábban is említettem már, hogy kifejezetten kedvelem a Menő Könyvek Rólad-Neked könyvek sorozatát. Szerintem ez egy kimondottan jó kezdeményezés, sok tehetséges fiatal műveit ismerhetjük meg ezáltal. Legutoljára Keszthelyi Gréta Kata Vékony jégen című regényét olvastam, ami egy rendkívül komoly témát dolgoz fel, és teljesen lenyűgözött, így kifejezetten magas elvárásaim voltak. Figyelem, az értékelésem spoilereket tartalmazhat!

A történet főszereplője Zsófi, aki egy átlagos 14-15 éves lányként éli mindennapjait. Introvertált személyisége miatt nagyon nehezen kezdeményez kommunikációt, és nyílik meg az ismerőseinek, barátainak. 8. osztály elején az új osztálytársuk teljesen felforgatja az életét, és megtapasztalja az első szerelem minden mélységét és magasságát.

„De vajon hányan élnek ténylegesen? Hányan számolják napokat, valamire várva, észre sem véve, hogy csak átsiklanak azon, ami van? Hányan élnek hányféle megalkuvásban? Hányan hisznek abban, hogy az életük különleges?”

Zsófi karaktere bennem kettős érzéseket váltott ki. Tisztában vagyok vele, hogy egy 14-15 éves lány személyisége még kiforratlan, és próbálja megtalálni önmagát (mint ahogy én is tettem ennyi idősen), azonban kissé túlzónak találtam, hogy sokszor nagyon gyerekesen viselkedett, néha viszont kifejezetten érett gondolatai voltak. Szüksége van a külvilág megerősítésére, vágyik a szeretetre, azonban még így sem elégedett önmagával, sőt, számomra kifejezetten idegesítő volt, hogy ennyire nem bízott önmagában. Úgy éli a mindennapjait, hogy nem veszi észre, hogy mennyien szeretik, tisztelik. Ő csak azt látja, hogy kinek miért nem elég jó. Író szeretne lenni, de ebben is bizonytalan. Fél, hogy nem tehetséges, annak ellenére, hogy számtalan helyről kap megerősítést.

Zsófi barátnőit nagyon szimpatikusnak találtam, mint ahogy a lány két bátyját, Dávidot és Bálintot is. Számomra Reni volt a legrokonszenvesebb, aki nem fél kimondani a véleményét, kiáll Zsófiért és az igazáért. Azt sajnáltam, hogy ők kisebb szerepet kaptak a történetben, a Mátéval való (plátói) kapcsolata került előtérbe. Az első szerelem valóban nagy dolog, de vajon Zsófi tényleg szerelmes a srácba? Hallgat a barátaira vagy a saját feje után szeretne menni?

Kifejezetten örültem volna, ha a szüleivel való kapcsolatára nagyobb hangsúlyt fektet az írónő. Zsófi és az apukája nagyon hasonlítanak egymásra, mindketten introvertáltak, „művészlelkek”, így kifejezetten semmilyen a kapcsolatuk. Sajnálom, hogy ez egy kicsit a háttérbe szorult.

Máté karakterét én kifejezetten antipatikusnak találtam, az első pár oldaltól idegesített engem. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy miért, de nem számomra ellenszenves volt. Talán a viselkedése és a megnyilvánulásai miatt vagyok ilyen véleménnyel róla, néha csak fogtam a fejem, hogy Zsófi és Máté kapcsolata hogyan alakul.

Számomra nosztalgikus volt olvasni a 8.-os korosztályról, hiszen anno (jó pár évvel ezelőtt) én is átéltem a felvételivel járó stresszt. Apróság, de az informatika órájukon használt program, a Comenius Logo visszaidézte a gyerekkoromat :D. Olvasás közben azonban valamiért azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne inkább egy kicsit idősebb Zsófi életét is megismerni, amikor már kezd jobban kiforrni az egyénisége. A lány tényleg keresi még önmagát, amivel egyáltalán nincs baj, hiszen én lassan 24 évesen is néha ezt teszem.

Összességében mindenkinek ajánlom a regényt, aki kedveli a Rólad-Neked sorozatot. Egy kedves, szerethető történet, de nem ez lett a kedvenc részem. Ennek ellenére, ha lesz esetleg folytatása a regénynek, szívesen elolvasnám majd. Kíváncsi lennék, hogy Zsófi életét hogyan befolyásolja a koronavírus, és milyen gimis, majd felnőtt válik belőle.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Menő Könyveknek!