„Te ​nem tudod és nem is hallod, mit dobtak az ajtó elé. Azt sem tudod, egyáltalán miért is történt.
Gyönyörű nap van, napsütés meg minden. Az ilyen napokon úgy érzi az ember, minden rendben lesz, satöbbi. Nem pont a legjobb nap ehhez, nekünk legalábbis, hisz mi esős időszakban jártunk, október 5-től november 12-ig. De most december van, az ég ragyog, én meg világosan értek mindent. Most elmondom, hogy miért szakítottunk, Ed. Leírom ebben a levélben, a teljes igazságot arról, miért is alakult így. És az igazság az, hogy olyan rohadtul szerettelek.”

„Min Green furcsa lány, a régi filmek rajongója, filmrendezőnek készül, és örökké fejben mozizik. Ed Slaterton jóképű, népszerű, kosaras sztár, és az állami bajnokságra hajt.
Min Green és Ed Slaterton jártak.
Majd pedig szakítottak…
Min levelet ír Ednek és egy dobozzal elindul a fiúhoz. A dobozban ott van mindaz, amiért szakítottak. Két söröskupak, egy mozijegy, egy összehajtogatott levélke, egy gyufásdoboz, egy szögmérő, könyvek, egy játék teherautó, egy pár ronda fülbevaló, egy fésű egy motelből, meg minden más, ami összegyűlt szédítő, bensőséges, szívszaggató kapcsolatuk alatt. Min sorba veszi a tárgyakat és elmeséli a történetüket.
Aztán a doboz Ed küszöbén landol…”

Véleményem a könyvről:

Megmondom őszintén, volt bennem némi kétség, amikor belekezdtem a történetbe. Tartottam tőle, hogy talán mégsem én vagyok az a korosztály, akinek ez a kötet íródott, persze ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Egyszerűen azt gondolom, hogy ez egy olyan regény, melyet kortól függetlenül bárki bátran a kezébe vehet, bármely korosztály számára élvezetes lehet, nem csak az ifjúságnak.

Min karakterével már az első pillanattól kezdve könnyedén tudtam azonosulni. Végtére is, ki ne követett volna el totális őrültségeket, amikor fiatal volt? Ki az, akit ne vakított volna el a szerelem? Sőt, jobbat mondok, valószínűleg sokaknak vannak cikis emlékei is az első szerelemről, amikre ha visszagondol csak csóválja a fejét. Én pont ezekért tudtam annyira együtt érezni vele. Tetszett ahogyan megvilágosodott a szakítás után, és nem félt szembenézni a valósággal, sem Eddel. Min boldog volt, szomorú, dühös és én mindezt tökéletesen meg tudtam érteni. Sőt, valójában olyan érzés volt, mintha magam is szakítottam volna ezzel a jóképű tökfilkóval. Nos, Ed, drágám…neked még nagyon sokat kell tanulnod, ha egy normális párkapcsolatot szeretnél valakivel kialakítani a jövőben.

Ed az a srác, akiért döglenek a csajok, népszerű, igazi kosaras sztár. Szinte értetlenül állunk a tény előtt, hogy két ennyire különböző ember hogy is talált egymásra, mégis mit gondoltak? Hát ez az, hogy semmit. Mert az ember, amikor szerelmes nem gondolkozik. Naiv, esztelen döntéseket hoz meg és legfőképp vak, de még mennyire hogy az. Ezekért azonban nem tudtam Mint hibáztatni. Külső személőként persze könnyű ítélkezni, megmondani a tutit.

Ez az a történet, amit vagy szeret az ember vagy nem, és mindkettőt jó okkal. Megmondom, hogy nekem mi volt benne az, ami ennyire megfogott: egyszerű, életszerű, lényegre törő és őszinte. Az illusztrációkkal, pedig azt gondolom, hogy egyszerűen tökéletes volt.

Nem egy világmegváltó regény, de nem is számítottam arra. A karakterek sem tökéletesek, hibáznak, sokat, de basszus, nem ezt csináljuk mi is? Elesünk, majd felállunk, elrontjuk a dolgokat, majd jóvá tesszük azokat. Csalódunk, máskor pedig mi okozunk csalódást. Ettől vagyunk emberek.

Ha egy könnyen olvasható, fölöttébb őszinte regényre vágysz, akkor már meg is találtad a megfelelőt!

Hálás köszönet a Kolibri Kiadónak, hogy olvashattam a regényt!