A könyv a borongós borítójával keltette fel a figyelmem, mert árasztott egy kis hátborzongató aurát. Kíváncsi voltam vajon mit tud egy majdnem 60 éves történet. Bizony, az eredeti megjelenés 1966 volt és még sorozat is készült belőle 1982-ben. Ha esetleg valakit érdekelne youtuben megtalálható a sorozat angol felirattal. Szóval nem igazán tudtam mire számíthatok a történettől, de végül is egész pozitív élménnyel zártam az olvasást. Egyébként az, hogy még a ‘60-as években íródott számomra nem érződött a történeten, ennek lehet a fordítás is az oka, de akit a regény öregsége tartana vissza az olvasástól, annak a félelmei alaptalanok.
A történetben megismerhetjük Franket, aki egy kis vidéki faluban tanító. Még maga is nagyon fiatal, 24 éves. Bár maga a történet inkább gyerekeknek szól, a főhős mégis felnőtt, de ennek ellenére a gyerekeknek is fontos szerepük lesz és nem elhanyagolható tényezők. A tanító mindig mesél a gyerekeknek a kitalált kalandjairól, hogy kicsit feldobja a napjukat. De egy nap úgy tűnik, hogy a meséje valóra válik. Olyan levélre kap választ, amit sosem írt meg. Olyan összeesküvésbe kerül, amiről nem is tudta, hogy létezik. Hősünk először fellázad az összeesküvés ellen, majd egyre inkább kikívánkozik belőle a történeteiből is megismert hős. Ahogy haladunk előre egyre több minden derül ki, egyre jobban összezavarodunk, majd a vége felé pedig kezd tisztulni a történet.
Az elején nagyon tetszett a regény, de a közepe felé elkezdett ellaposodni és eltűnt az a varázslatos légkör, ami az elején beszippantott. A kis fantasy kaland kezdett átmenni krimibe, amivel egyébként nincs bajom, csupán kevésbé szeretem. Emiatt kicsit csalódott voltam, de egyben kíváncsi is, hogy mi lesz a lázadók sorsa. Ahogy haladtunk előre a történetben új szereplők bukkantak fel, akik egy új színt adtak a regénynek. Gondolok itt például a fiatal báróra és örökösre, aki rendbontó magaviseletével sokszor mosolyt csalt az arcomra. A vége felé pedig újra felpörögnek az események. Sok minden értelmet nyer és valamilyen szinten a gonosz is elnyeri méltó büntetését. Hogy a vágyott kincset megtalálják-e, azt nem árulom el.
Összességében nem volt rossz a történet, de inkább ajánlanám fiatalabb, krimi kedvelő olvasóknak, mint a horror vagy egyéb természetfeletti műfaj kedvelőinek, mert a sötét, borongós borító egy kicsit megtévesztő. Sokkal kedvesebb és “gyerekesebb” a történet, mint amire az ember elsőre gondolna. És ezzel nem lehúzni szeretném a könyvet, csupán egy kis figyelmeztetés, hogy ne csapjon be a borító. Viszont kalandregénynek és ifjúsági irodalomnak elég jó. Ahogy már korábban említettem a keletkezésének kora nem befolyásolja nagyon a történetet. Kicsit érződik a régiesség néhány szónál, pl. tanító, de alapvetően nem mondtam volna meg, hogy mikor íródott, ha nem tudom előre.
Prológus - Egy jó könyvhöz. 